Mit csinálok, ha elfáradok a korona idején?

Lassan egy éve már, hogy  beköszöntött a koronavírus, és én teljesen online működésmódra tértem át. 

 

Micsoda év! ⠀

Tele alkalmazkodással, változással, tele félelmekkel és csakazértis megvalósítással. Tele gyásszal, veszteséggel, s közben mégis, tele emberséggel, segítő kezekkel, távolról is erős összefonódásokkal. ⠀

Ki gondolta volna, amikor tavaly január végén először hallottunk egy rejtélyes köhögős vírusról, hogy mi is maszkban járunk-kelünk majd, hogy mi is korlátozások között élünk majd, még bőven egy évvel az első távoli hírek után is. ⠀

Ebben az évben azok, akik segítő hivatást választottak, megmérkőztek nem pusztán szakemberként, de emberként is. ⠀

Mert akkor, amikor nekünk segítő hivatásúaknak is nehéz volt, akkor kellett a legjobban kitartani, hozzáférni a rejtett tartalékainkhoz. ⠀

Bizony, ennyi idő elteltével nekünk sem könnyű, hiszen emberek vagyunk. ⠀

Mi is gyászolunk, a mi családunkban is akad halálos áldozat, mi sem pihentünk, nem utaztunk, mi is homeschoolingoltunk a gyerekeinkkel, nekünk is elmaradt az esküvőnk, mi sem láttuk a barátainkat hónapok óta, bennünket is bosszant az összevissza kommunikáció, minket is érint a bizonytalanság, hogy nem tudjuk, lesz-e vége, s ha igen, mikor. Nekünk is összeszorul a szívünk, amikor a bezárt, lehúzott rolójú, eladó feliratú éttermeket látjuk, és nekünk is megremeg a hangunk, amikor a mindkét szülőjét elveszítő kis árváról beszélünk. ⠀

Ez az én érzelmi pandémia túlélőkészletem.

 

Elmondom, mit csinálok, ha én magam is elfáradok a pandémiában, hátha te is erőt tudsz meríteni belőle, amikor neked nehéz. ⠀

Semmit. ⠀

Úgy értem, nem próbálom erőszakkal optimistának érezni, vagy mutatni magam. Megengedem magamnak, hogy ne akarjak senkinek megfelelni, és lopjak magamnak egy pár percet az éjszakából, amikor elmélázhatom ezeken a dolgokon. ⠀

Bizony, előfordult, hogy hullott is a szememből pár könnycsepp, amikor szívemnek kedves kollegám halt meg, vagy amikor végleg elbúcsúzott a kedvenc kis éttermem egy szívhez szóló levélben. ⠀

A fontos, hogy azután, miután kiszomorkodtam magam, felteszek magamnak néhány kérdést, ami segít, hogy a következő napon újra teljes szívvel képes legyek ott lenni azok számára, akiknek szüksége van rám. 

Ezekből a tippekből, ötletekből te is bátran mazsolázz, ha elkap a pandémia agyf@sz, jól jöhet akkor is, ha nem segítő szakmában dolgozol, vagy ha másnap akinek szüksége van rád, az te saját  magad vagy. ⠀

Szóval, először is, kiengedem a feszkót, nem próbálok úgy tenni, mintha minden csodás lenne. Ha kell, elmélázom egy kicsit, lehet, hogy kigördül egy könnycsepp. ⠀

A pár perces csendes pihenő után jön az aktivitás, hogy az érzéseket levezessem, fontos, hogy az ücsörgés után jöjjön valami aktív. Beválik a kedvenc powerpilates gyakorlatsorom is, de a legjobb ilyenkor a táncolás Karma kutyával. Imádja ő is és én is, hangulattól ( és napszaktól) függően összekapszkodva ringatózunk vagy ugrálunk a kanapén – ezt el ne mondjátok senkinek, hivatalosan nálunk tilos a kanapé a kutyáknak😉⠀

Először voltak porondon az érzések, és amikor már a feszkó egy része csendesedett, jöhet a problémafókuszú megküzdés. ⠀

Először is átgondolom, mi mindent csináltam jól az elmúlt, pandémiával súlytott évben. Szerencsére van mire gondolni, ilyenkor lapozom át a tőletek kapott pozitív visszajelzéseket, az Endoblogos babák képeit, és hálát adok azért, amim van. Pandémia ide vagy oda, ott a családom és a hivatásom, ami hatalmas erővel tölt fel, már  csak attól, hogy rájuk – és rátok, pácienseimre, Endoshop vásárlóimra, blogolvasóimra gondolok, azonnal tetterőt érzek magamban. ⠀

Hátba veregetem magam azokért a dolgokért, amiket jól csináltam, ez nagyon fontos, az önmagunk elismerése, annyira nem illő egy nőnek a mai világban, pedig annyira sokat számít! ⠀

Megkérdezem magamtól, mi bánt az adott helyzetben a legjobban- például hogy megszakad a szívem az éttermekét, kis kávézókért, szerelem vállalkozásokért, és megkérdezem, tudok-e valamit tenni, hogy jobb legyen a helyzet, mégha csak apróságról is van szó. Ettől ismét érzem a kontrollt, tudok tenni, rendelek, támogatom őket a Wolton keresztül, és erre biztatok másokat is. Ezáltal megtapasztalom az összefogás és az összetartozás élményét, ami gyógyír a léleknek.

Ha úgy érzem, érdemes lenne fejődnöm, akkor megkérdezem magamtól, mit tudok tanulni, mit szeretnék elolvasni, miről szeretnék többet tudni, milyen témának lenne jó alaposabban utánanézni, hogy kompetensebbnek, ellenállóbbak érezhessem magam, és bele is vágok, hogy még a sűrűjében, azon melegében profitálhassak az új ismeretek, képességek által.

Végül, de nem utolsó sorban megkérdezem magamtól azt is, van-e a birtokomban olyan tudàs, ismeret, tapasztalat, amivel könnyebbé tudom tenni azoknak az embereknek az életét, akik szintén elfáradtak a pandémia alatt. ⠀

Tudom-e az életüket, jelen helyzetüket szebbé, könnyebbé, jobbá tenni az időmmel, a tudásommal? ⠀

Mit tudok tenni? ⠀

Egy blogposzt, egy előadás, egy live, egy új könyv, egy online tréning- hogyan adhatom át ezt a tudást a leggyorsabban, leghatékonyabban?⠀

Egyszerűnek hangzik, pedig tényleg ennyi volt nagyon sok tréningem születésének apropója. ⠀

Nehéz helyzet megtapasztalása- megoldása- örülés-annak realizálása, hogy mások ugyanettől szenvednek- hogyan segíthetek a leggyorsabban, leghatékonyabban-> így született az Endoblog is, és a Tanulószobában az Így őrizd meg a józan eszed pandémia idején programom, a legtöbb könyvem, és most a La Femme Egészségtudatos Nők Klubja is. ⠀

Nagyjából ennyi a recept. És ha ezek után még mindig nem vagyok száz százalékos, akkor pedig minden másra ott van a vegán fehér csoki. 🤣🤣🤣

Oszd meg a cikket:

Share on facebook
Share on twitter
Share on linkedin
Share on pinterest

KI BESZÉL ITT ÉS MIÉRT?
NÁLAM VÁLASZT KAPSZ A KÉRDÉSEIDRE!

Árvai Nóra

pszichológus, párkapcsolati szakértő, perinatális szaktanácsadó, szakíró, életmód- és táplálkozási tanácsadó

Az első könyvem megjelenése után beérkezett rengeteg levélnek és segítségkérésnek köszönhetően váltottam az igazi hivatásomra, az Endoblogos tevékenységeimre. Életem nagy részét tölti ki a folyamatos képződés és tanulás, hogy a lehető leghatékonyabb segítséget tudjam nyújtani a hozzám fordulóknak.