Így érzik magukat az otthontanuló gyerekek a karantén alatt- interjú egy negyedikessel

By

Ez egy nagyon személyes bejegyzés lesz, hiszen az interjúalany a fiam, Beni. A válaszokat nem vágtuk, nem szépítgettük, hogy hiteles legyen. Ő most tíz éves, tehát nagyjából ennek a korosztálynak a megélésére következtethettek az interjúból.

Mikor hallottál először a koronavírusról és mit gondoltál? 

Beni: Valamikor február eleje környékén, amikor még csak Kínáról tudtunk. Sejtettem, hogy meg fog jelenni nálunk is, de azért egy kicsit reménykedtem, hogy hátha mégsem.

Változott-e a hozzáállásod a járványhelyzethez azóta?  Te tartasz a vírustól? 

Csak annyiban, hogy ugye most már hogy Magyarországon is megjelent, nekem nagyon megváltoztak a mindennapjaim, hogy nincs iskola. De amúgy én nem félek attól, hogy megbetegszem, csak dédpapát féltem. Meg egy kicsit nagyapát a műtétje miatt.

Hogyan vigyázol magadra, mire figyelsz oda?

Hordunk maszkot ha ki kell menni valahova, de igazából csak tollasozni szoktuk menni oda ahol nincsen senki. Azért  lépcsőházban mindig rajtunk van. Sokat mosok kezet, már teljesen hámlik bőröm, és mindig van nálam egy tubus kézfertőtlenítő. Persze nem Glory, mert arról kiderült, hogy nem sokat ér vírus ellen. A kutyákat is megfürdettük meg letörli anya a mancsukat séta után, ja, meg a kilincseket is törölgeti állandóan.

Mi a véleményed arról, hogy bezárták az iskolákat is? 

Szerintem helyes döntés volt, mert le kell lassítani a járvány terjedését, és az iskolákban nagyon sok gyerek van együtt, akik aztán hazavihetik meg szétszórhatják a vírust.

Hiányzik az iskola? 

Hát, ezzel azért nem biztos, hogy minden gyerek így van, de nekem hiányzik azért az iskola, nagyon fura hogy hirtelen nincsen, és nem tudni, mikor lesz. Legjobban a barátaim hiányoznak.

Hogyan tanulsz otthon? 

E-maileket kapunk a tanároktól, minden nap küldenek egy word dokumentumban leckét, és azt délelőtt megcsinálom. Javítókulcsot is küldenek hozzá, azt a szülőkkel együtt szoktuk ellenőrizni, aztán feltölteni kinek hova. A google classroom-ban feladatokat, prezentációkat is kapunk, és néha van zoom-os óra, az a legjobb, mert akkor sok gyerekkel tudok beszélgetni az osztályból, és mindenkit látok is.  Ha új dolgot tanulunk, azt azért jobb így, hogy van hozzá magyarázat nem csak leírás.

Megterhelő az otthoni tanulás? 

Igen, valahogy sokkal fárasztóbb, mint az iskolában. És interneten keresztül az új anyag nehezebb, mert nem tudnak a tanárok magyarázni, ha kérdésünk van.

Hogyan lehetne szerinted jobbá tenni ezt a helyzeteket? 

Szerintem több Zoomos óra jó lenne, én azt érzem a leghatékonyabbnak, de azt is tudom, hogy nem mindenki szereti. Meg az nagyon jó lenne, ha tudnánk, hogy meddig tart, mikor van vége ennek.  Meg ami még nagyon jó lenne, ha anya megvenné a jákópapagájt, amire nagyon vágyom, azzal is könnyebben telne az idő, de azt mondta hogy arra még éveket kell várnom, amíg kertes házunk nem lesz és hogy addig is miért nem segítek többet a macskákkal. De két könyvet kaptam a madarakról, hogy felkészüljek, azokat olvasom most a szabadidőmben.

Tartod a kapcsolatot a barátaiddal?

Igen, bár nem még nincs saját telefonom, így azért egy kis szervezést igényel, néha anyáéról csetelek vagy telefonálok is.

Hogy érzed magad ebben a helyzetben? 

Hát, elég furcsa, bár kezdem megszokni, hogy ez van.  Az nagyon szomorú, hogy negyedikes vagyok, és ez az utolsó évünk a tanárunkkal, remélem, lesz lehetőségünk elbúcsúzni az osztályfőnöktől. Engem felvettek gimnáziumba,  de még nem tudom, hogy tényleg elmegyek-e a suliból, nem döntöttük el. Ha elmegyek, akkor könnyen lehet, hogy nem is fogom többet látni az osztályt így egyben, hiszen azért azon a pénteken nem úgy köszöntünk el, hogy többet nem találkozunk, hanem hogy majd hétfőn… a suli bezárásra számítottam mert tudtam, hogy más országokban már ezt csinálják, de azt hittem hogy csak kb. két hét lesz.  Az jó, hogy kicsit többet lehetek a szüleimmel, de a nagyszülőkkel nem merünk találkozni, vagy csak néha nagyon távolról, és ez is hiányzik. Szóval jó is van a helyzetben meg rossz is, de inkább rossz.

Köszi az interjút, Beni! 🙂  Bár Beni csak egy a sok érintett diák közül,  rengeteg kis társának érzéseit, gondolatait, nehézségeit tükrözik ezek a válaszok.

A pszichológus anya gondolatai és tanácsai: 

Ez a gyermeki oldal,  nekik azzal segíthetünk, ha mi magunk megtanulunk rendben lenni a kialakult helyzettel és megteremtjük a saját, biztonságos, érzelmileg megtartó közegünket. Ha kérdez, válaszolj, teremts lehetőséget  a mozgásra, energiaelvezetésre, és vondd be a napirendet érintő döntésekbe. Ha elfáradsz, vagy nem vagy a topon, ne félj megmondani neki, nem attól ijed meg, ha téged kimerültnek lát, hanem attól, hogyha amit lát, az nincs összhangban azzal, amit felé kommunikálsz.

További hasznos tippeket találsz a Tanulószobában! A 21 napos online életvezetési tréningemben szülőknek extra home office és home schooling fejezeteket raktam, hogy ebben a rendkívüli helyzetben is segítségetekre legyen az élvezhető, hatékony, szeretetteli karanténos időszakért!

A kép illusztráció.

Bejelentkezés online konzultációra ITT