Így segíts a traumatizált háborús menekülteknek lelkileg

Példaértékű összefogás alakult ki az háború elől menekült emberek megsegítésére Magyarországon, ez szívet melengető. Civilek ajánlják fel szolgálataikat, fuvaroznak,  otthonaikba fogadják a menekülteket, etetik őket, hosszabb-rövidebb időre együtt élnek velük, esetleg iskolát keresnek a gyerekeknek, munkát a felnőtteknek.

 

Ezzel a cikkel a civil, önkéntes segítőknek szeretnék segíteni, hiszen olyan helyzetekkel szembesülhetnek a menekültekkel való kapcsolódás során,  amelyekkel korábban még nem. Fontos kiemelnem, hogy a háborús menekültek sok esetben erőteljesen traumatizálódtak.

 

El kellett hagyniuk otthonaikat, többen látták az égő házukat, fülökben zúg még a  légvédelmi sziréna hangja. A hadköteles korú férfiaknak maradniuk kell, így sok család szétszakadt, és nem tudják, mi van a maradottakkal. Vannak gyerekek, akik egyes egyedül lépték át a határt.

 

A menekülés, a hirtelen változások és az életveszélyes helyzetek megtapasztalása a megküzdő képesség teljes kapacitását mozgósítja, és akkora stresszt jelent a szervezet számára, amelyet jól példáz, hogy a menekült várandós nők nagy része koraszülöttként hozza világra teljesen egészséges terhességből is a gyermekét.

 

Természetesen sokan sokféleképpen kezelik és dolgozzák fel ezeket a traumatikus élményeket, de néhány alap dologgal érdemes tisztában lenni, hogy a civil segítőként megfelelően tudj reagálni egy-egy kihívást jelentő helyzetben.

 

Ennek a cikknek az elolvasásától nyilván még nem leszel pszichológus, de magabiztos segítővé tesz ha otthonodba fogadtál egy menekült családot,  és képes leszel arról is dönteni, hogy mikor kell professzionális segítségért folyamodnod, ami egyébként ingyenesen elérhető a menekültek számára a pszi.hu-n.

 

A traumatizált menekültek a vészhelyzetben illetve a vészhelyzet elmúlta után elemi reakciókat adhatnak, mind érzelmi, fizikai és viselkedéses szinten is.

 

Az akut stresszhelyzet azzal, hogy a határt átlépték látszólag véget ért, de valójában mégsem, hiszen ezek az emberek folyamatosan aggódnak otthonukért, szeretteikért, teljesen bizonytalan és kiszolgáltatott helyzetben vannak, sokszor a nyelvet sem beszélik az idegen közegben, ahova csöppentek a kimerítő utazás után.

 

Nem tudják, mit hoz a holnap, lesz-e hova hazamenni s ha igen, hova, mikor.

 

Mondok néhány példát, amelyek sajnos előfordulhatnak az általad segített család valamelyik tagjánál is.

 

 

Képzeld el, hogy a menekült édesanyának rémálma van, és sikítva ébred az éjszaka közepén.

Képzeld el, hogy a kisgyermek senkihez nem hajlandó szólni, nem hajlandó beszélni, kommunikálni.

Képzeld el, hogy a kamasz percek óta szótlanul a távolba réved.

Képzeld el, hogy rossz hírt kapott otthonról, és a telefont lerakva a nőből sikoly tör fel elemi erővel, felpattan és elrohanna.

Képzeld el, hogy a híreket nézik, és saját városukat, utcájukat mutatják szétbombázva, az ottmaradt férjet nem érik el, a nő reszket és összeomlik.

 

Mit csinálsz? Hogyan tudsz érzékenyen, véletlenül sem ártva helyt állni ezekben a helyzetekben?

 

Adok néhány praktikus tippet, amelyet ott és akkor csinálhatsz. Mindamellett még egyszer hangsúlyozom, hogy ha szükséges, támogasd a menekülteket professzionális pszichológiai segítség igénybevételére, amely ingyenesen elérhető számukra hazánkban.

 

  • Ha az éjszaka közepén rémálomra ébred, vagy éppen átjött a határon és csak most kezd felocsúdni, láthatóan össze van zavarodva, akkor minden esetben segíts neki térben és időben tájékozódni. Rövid, egyszerű mondatokat használj, és mondj ki olyan dolgokat is, amelyek egyértelműnek tűnnek, hiszen egy sokkos állapotban lévő embernek az erőteljesebb vezetésre erre szüksége lehet. Mindig mondd el, éppen mi történik. Végtelenül egyszerű:

XY vagyok, azért vagyok itt, hogy segítsek. Magyarországon, XY városban van, biztonságban. Csütörtök este van, és most a szállásra megyünk.

  • Minden esetben mutatkozz be, akkor is ha sietnél mihamarabb  meleg, fedett helyre vezetni őket. Ennyi bele kell, hogy férjen. A bemutatkozással kialakíthatsz egy kapcsolódást, illetve tiszteletet közvetítesz. Kiszolgáltatott helyzetben fontos, mert kapaszkodót jelent, az emberi méltóság megőrzését jelentheti egy kezet nyújtás vagy ököl pacsi, de ha minden kézben szatyor van, akkor is! Pusztán a bemutatkozás verbális aktusa közvetíti ezt.  Ráadásul van ennek egy pozitív szuggesztiós hatása is. Ha nyugodtan bemutatkozol, azzal azt sugallod, hogy van idő ilyen “luxus”, udvariassági formulákra, tehát NINCS NAGY BAJ, a közvetlen veszélyhelyzetnek vége.

 

  • Nagyon jó, ha néhány alap dolgot megtanulsz ukránul kimondani, ez nagyon jólesik a menekülteknek, az anyanyelvük használatával is egy csipetnyi biztonságot, ismerősség érzetet teremthetsz a számára.

 

  • Ha sír, ha a földön kucorog a térdét ölelve, ha csak mereven bámul előre, akkor fontos, ha ne állj fölé, ne onnan a magasból kezdj hozzá beszélni, hanem guggolj le mellé, hogy nagyjából egy magasságban legyetek. Arra viszont figyelj, hogy a sokkban lévő ember a mozdulatlan, tompa ücsörgésből nagyon hirtelen tud egy mozgásos, fizikailag nagyon aktív mozgásviharos válaszba átcsapni, így minden esetben olyan testhelyzetet kell felvenned, amelyből te hamarabb tudsz hirtelen felpattanni, mint ő.

 

  • Figyeld, hogy mi az a fizikai távolság, ami komfortos neki és neked is.

 

 

  • Ne feledd, hogy a szemkontaktus azt üzeni, hogy a másik  fontos neked és övé a figyelmed. De ne ess túlzásokba, mert a túl sok szemkontaktus ősi félelmet kelt bennünk, mert akitivizálja az “áldozatra  fizáló szemek” félelemkeltő érzését. Keresd meg a kényelmes egyensúlyt!

 

  • Ha sokkban van, sír, reszket, ne mondogasd neki, hogy Nyugodj meg.” vagy “Minden rendben lesz.”. Nem tudod, hogy minden rendben  lesz-e, és ezt ő pontosan tudja, szóval könnyen ellenérzést válthat ki belőle az ilyen jellegű, egyébként jószándékú vigasztalás. Illetve attól, hogy azt mondják valakinek, nyugodjon meg, igazából még senki sem nyugodott meg. A figyelme ilyenkor egy beszűkült állapotban van, a bajra fókuszál. A legjobb, amit tehetsz, az az, hogy ezt a beszűkült figyelmet tágítod, hogy a bajon kívül mást is észrevegyen. Egyszerű módja ennek, ha például a saját légzésre irányítod  a figyelmét.Ez azért is jó, mert egy ősi programot futtat le az agyunkban, amelynek a lényege: Bármi is történt velem, lélegzem. Lélegzem, tehát élek.

 

  • A hangodnak és a beszéded ritmusának is hatása van, ezt talán már tudod. Ami még praktikus lehet, hogy ha a saját légzésedre is figyelsz. A paceing-leading módszerét is követheted, ez azt jelenti, hogy ha ő nagyon zihál, akkor először felveszed az ő légzésritmusát, majd a magadét szépen lassan megnyugtatod- észre fogod venni, hogy nagyon sokszor rád kapcsolódik és észrevétlenül az ő légzése is egyenletesebbé válik.

 

  • Adj neki minél több lehetőséget arra, hogy biztonságban érezhesse magát. Sok minden hiányzik, sok mindent veszített, de mi az, ami VAN? Mi az, ami jelen körülmények között is a rendelkezésére áll? A saját légzésén kívül még számtalan dolgot használhat feltöltődésre, földelésre. Irányítsd a figyelmét arra, hogy most kényelmesen ülhet, megtartja a kocsi ülése, a talpa a talajon van, szilárdan, biztonságban.

 

  • Biztasd, hogy lépjen kapcsolatba  a környezettel, fedezze fel a szobáját, megfoghasson egy puha párnát, segíts neki erőforrásokat keresni.

 

  • Engedd meg neki, hogy kialakítson rutinokat. Ha csak egy hétig marad is, a rutinok nagyon fontosak. Ne akarj túl sokat segíteni, mert minél több dolgot elvégez ő, annál kompetensebbnek érezheti magát. Bátran kérdezz, hogy miben kell segítség, és miben nem. Értem ezalatt azt, hogy ha például a bevásárolt kaját ő pakolhatja ki a lakásban, és a narancslevet ott találja reggel a hűtőben, ahova tette,  sokat jelent. Az ilyen  kis környezeti rutinok, amelyeket elvesített, most ha ilyen verzióban is, de újra rendelkezésére állnak, és ez jó.

 

  • Nyilván van benned kíváncsiság, hogy pontosan mi történt a családdal, akinek segítesz, min mentek keresztül. Mégis azt javaslom, ne kérdezgesd, mert a traumatikus élmény felidézése újra aktiválhatja a traumát előfordulhat, hogy bár csak beszélgetni akartál, a segítetted rosszabbul érzi majd magát. Van viszont, akinek jót tesz a ventillálás. A legjobbat akkor teszed, ha biztosítod róla, hogy meghallgatod és elérhető vagy számára, ha akar erről beszélgetni, de nem erőlteted a dolgot. Hagyd, hogy ő hozza fel, ha és amikor készen áll rá.

 

  • Rettenetes élmények meghallgatójaként néha azt érezheted, hogy fogalmad sincs, mit kell, mit lehet erre reagálni. Hidd el, hogy senki nem várja tőled, hogy megoldd a helyzetet. Elég, ha őszintén kifejezed, hogy nem találod a szavakat, és nagyon sajnálod, hogy ezen kellett keresztül mennie.

 

  • Ha azt érzed, hogy fáradsz, kezdesz kiégni, egyre nehezebb segítséget nyújtani, keress te magad is segítséget. Figyelj a saját magad mentális egészségére is, ne akarj erőn felül teljesíteni. Akkor tudsz adni, ha van miből, ha te magad is töltekezel.

 

 

Szuper vagy, hogy önzetlenül segítesz! Ez különösen fontos most, amikor az emberek motivációja csökken, és sokan kezdenek hozzászokni a szörnyű hírekhez, már nem vált ki belőlük olyan reakiót, mint két héttel ezelőtt. Köszönet mindenkinek, aki kitartóan segít a rászorulóknak!

 

Ki írta ezt a cikket?

Árvai Nóra vagyok, többszörös szakpszichológus, szakterületem az endometriózis és női betegségek, termékenységi nehezítettség egészségpszichológiai támogatása.

Szabadidőmben, vasárnapoknént most önkéntesként segítek a háborús övezetben maradt/rekedt embereknek, akiknek még van internet kapcsolata. Soha nem volt még ekkora jelentősége a konzultációt lezáró mondatomnak: Jövő héten találkozunk!/See you next week. Csak remélni tudjuk, hogy valóban így lesz, de ragaszkodunk ehhez a formulához.

 

Itt tudunk kapcsolódni:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Oszd meg a cikket:

Share on facebook
Share on twitter
Share on linkedin
Share on pinterest

KI BESZÉL ITT ÉS MIÉRT?
NÁLAM VÁLASZT KAPSZ A KÉRDÉSEIDRE!

Árvai Nóra

pszichológus, párkapcsolati szakértő, perinatális szaktanácsadó, szakíró, életmód- és táplálkozási tanácsadó

Az első könyvem megjelenése után beérkezett rengeteg levélnek és segítségkérésnek köszönhetően váltottam az igazi hivatásomra, az Endoblogos tevékenységeimre. Életem nagy részét tölti ki a folyamatos képződés és tanulás, hogy a lehető leghatékonyabb segítséget tudjam nyújtani a hozzám fordulóknak.